WrestleMania 33 – Elemzés, értékelés

Lezajlott az év legnagyobb eseménye. Megleptések voltak bőséggel, mint ahogy mintaszerű történések is. A következő sorokban az egyéni véleményemet taglalom a gálával kapcsolatban, erősen SPOILER-es mondatok következnek, de hát ma éjszaka már RAW, így nincs is hova húzni ezt az írást.

Cruiserweight címmérkőzés
Meg sem fordult a fejemben, hogy Neville címet véd. Nem tudom miért, egyszerűen Aries-t annyira ott éreztem a szeren az elmúlt hetekben, hogy számomra magától értetődő volt a sikere. Jó meccset hoztak össze, Pre-Show révén időt is kaptak bőven, Neville pedig egy kis aljasságnak köszönhetően gátat szabott Aries bajnoki álmainak.

Battle Royal
Én is – mint sokan mások – Strowman győzelmét vártam, méghozzá úgy, hogy a végén Show-t ejti ki egy felejthetetlen WM pillanatot teremtve. Show kiesett, Strowman pedig nemsokkal később követte. Hidegzuhany a javából, azonnal elkezdtem filózni, hogy ebből a brancsból vajon kinek lehet esélye a győzelemre. Logikus és értelmes opciót kerestem, eljutottam Harper-hez. Mondom magamnak meg is érdemli a srác, vitathatatlan. De ő is kiesett. A végén tisztán látszott, hogy fura lesz a győztes személye. Az utolsó háromban az NXT-ből – egy meccs erejéig – debütáló Dain, Mahal, valamint Mojo maradt. Utóbbi győzött Mahal-t kiejtve.. Furcsa. Tudjuk, hogy Mojo jelenleg Ryder sérülése miatt fut szólóban, de ez a győzelem sem fogja szegény karrierjét olyan szintre emelni, mint azt tehetette volna ez a siker Harper, vagy épp Strowman esetében.

Interkontinentális címmérkőzés 
Lerakták a srácokat a Pre-Show-ra, érthető döntés. Amit kellett azt hozták, a végjáték viszont ez esetben is váratlanra sikerült. Ambrose megvédte az övet, ez pedig hatalmas meglepetésnek számít. Egyrészt a feudjuk miatt, másrészt Corbin építése végett, amit érzésem szerint itt lett volna az ideje címmel koronázni. Persze semmi sincs veszve, Baron előtt fényes jövő áll a SmackDown-on.

Styles vs. Shane-O 
Szükség hozta ezt a párosítást, de milyen jó, hogy meghozta.. Abszolut felülmúlta a várakozásaimat, Shane erőn felül teljesített, Styles pedig Styles. Mindketten igazolták nagyságukat, izgalmas, kemény, fordulatos meccset raktak össze. AJ-nek itt az idő megadni a Face Turn-t, nincs hova húzni a dolgot. Ha már egy Shane-re is negatív reakció jön vele szemben, érezhetjük, hogy helyzet van. Kérdés, hogy innen merre indul a Phenomenal One, szó volt arról a múlt héten, hogy a Mánia után visszakerül a WWE Championship sztorijába. Meglátjuk.

United States címmérkőzés 
Owens számára hihetetlenül megtisztelő lehetett, hogy példaképe ellen vívhatja élete első egyéni WrestleMania mérkőzését. Ahogy arra számítani lehetett: Owens elhódította az övet, amivel ígérete szerint Amerika arca lesz. Jó meccs volt, sokkal jobb, mint a 2015-ös első csatájuk az MSG-ben. Várhatjuk a folytatást, egy felvonás még mindenképp van a párharcból.

RAW Women’s címmérkőzés 
Nia esett ki elsőként, nem meglepő. Őt követte Banks, ez már annál inkább. Én őt a végére vártam Bayley-vel szemben. A Hugger végül Charlotte pinnelésével védett övet, ami előrevít egy olyan opciót, hogy a ma esti RAW-n Sasha először megmenti Bayley-t Charlotte karmai közül, majd egy éles váltással nekiesik és Heel Turn-t vesz rajta. Meglepne ha Sasha nem fordulna ma Bayley ellen, tudják le ezt a feudot minél hamarabb, és Sasha menjen a SmackDown-ra. Charlotte és Nia között szintén konfliktus kialakulást várok, bár ezt boríthatja Dana Brooke és Emma szerepe, ami a jövőt illeti.

RAW Tag Team Championship Ladder mérkőzés 
Én valamiért nem ájulok el Hardyéktól, valamiért nem tudnak megmozgatni sehogy sem. Sajnálom Enzo és Cass-t, hisz ha nincs a visszatérés: ez az ő estéjük, az ő éjszakájuk lett volna a csúcsra jutásért. Mindazonáltal Hardyék feldobják majd a RAW Tag Team divízióját, mint ahogy várhatóan a Revival is fel fogja a SmackDown-ét.

Mixed Tag Team mérkőzés 
Papírforma. Mindkét csaj szíve repesett az örömtől, hogy imádott emberük oldalán harcolhatnak. Miz sütkérezett a népszerűségben, és félreértés ne essék: ez nem csak azért volt, mert éppen a közutálatnak örvendő John Cena ellen birkózott. Nagyon igaz mondat volt a Pre-Show-n Booker T-től az, hogy Maryse érkezésével Miz, pályafutása legjobb 364 napját produkálta idáig.. Megtörtént az eljegyzés is, mindenki boldog. Cena és Nikki szünetre megy, Miz pedig folytathatja útját a Main Event picture felé.

Rollins vs. Triple H 
Tartottam attól, hogy a sztori alapját képző térdsérülése, valamint az ebből következő meccsépítés miatt eltűnik a kiválóság faktora a csatából. Hála az égnek, tévedtem. Rollins-t pedig féltettem minden egyes mozdulatnál, azt pedig nem tartottam jónak, hogy a tűzzel játszik azáltal, hogy imitálja a sérülést az eséseket követően. Stephanie elnyerte méltó büntetését a zsarnokoskodás miatt, de persze ennek is Rollins issza majd a levét a jövőben. Hunter elvesztette a hidegvérét, ezáltal a mérkőzést is. Kíváncsi vagyok, hogy bosszúhadjáratba kezd-e, vagy inkább rábízza Samoa Joe-ra. Arra a Joe-ra, akinek kicsit sem tett jót ez az Authority bérenc sztori, ugyanis mint kiderült: Joe-hoz váltottak a legkevesebben jegyet a WrestleMania Axxess-re, ami a szupersztárokkal való találkozást illető. A tervezettnél jóval hamarabb ért véget a programja – ellenben mondjuk egy Reigns-szel, vagy Nikki Bella-val, akik a megadotthoz képest másfél órával tovább maradtak a hozzájuk érkezők miatt.

SmackDown Women’s címmérkőzés 
Teljesen hidegen hagyott. Talán mert érezhető volt, hogy sietniük kell az időhiány miatt. Gyorsan letudták, Naomi pedig hazai pályán szerezte vissza az övet, amivel önmagában semmi probléma nincs.

WWE Bajnoki címmérkőzés 
Nem ájult el a közönség, sem a meccstől, sem a végeredménytől. Orton-nak három RKO kellett a győzelemhez, amivel 13x-os világbajnokká avanzsált. Nem jött se Rowan, se Harper, se Abigail, helyette kaptunk viszont mindenféle ocsmán teremtést a vizuális élmény, valamint az elmejáték részeként. Személy szerint nem kérek harmadik felvonást, az eddigi kettő épp elég borzalmas volt. Wyatt-et tereljék el a Harper és Rowan elleni feudra, Orton-t meg eresszék össze Miz-zel, vagy Styles-szal a következő időszakban.

Universal címmérkőzés 
Jó. Tudtuk, hogy Goldberg lép, de az azért érdekes volt, hogy a WWE már a gála alatt megadta a választ arra a kérdésre, hogy ki nyeri a mindent eldöntő ütközetet. Kétszer, vagy háromszor vetítették le a Payback promóját, amibe Lesnar is belekerült. Miért kerülne bele, ha ma nem válik világbajnokká? Szóval itt már megfőtt a káposzta. Aztán már csak párolni kellett, Lesnar a kezdeti ellenállás ellenére valósággal letarolta Goldberg-et. 10 German Suplex, valamint egy F5 kellett neki a győzelemhez. Nagyon kínos volt Goldberg bevonulása, szórványos fütty és olyan semmilyen hangulat fogadta a világbajnokot, Lesnar pedig overebb volt ebben az öt percben, mint fénykorában. Ma estére – a szokásos Heyman promót követően – várom Bálor-t, aki így szembenézne a Démon segítségével Lesnar-ral a Payback-en.

Reigns vs. Undertaker 
Ámíthatjuk magunkat, vagy bármi: sejtettük, hogy ez fog történni. Undertaker döntött így, ő akart Roman ellen távozni, innentől nem opció, hogy egyáltalán megpróbáljuk megkérdőjelezni a történtek létjogsultságát. Szörnyű volt igen, Taker szenvedett, Roman pedig átgázolt rajta.
Személy szerint sose volt a kedvencem Taker. Ugyan az egyike volt azoknak, akiknek köszönhetően 2008-ban megismerkedtem a wrestling-gel. Emlékszem, minden hétfő este mikor az Eurosport-on ment a This Week és Taker benne volt, annyira féltem tőle, hogy még az illemhelyre se mertem kimenni éjszaka. Aztán később, mikor egyre többet tudtam erről az egészről, már nem félelmmel, hanem csodálattal, valamint tisztelettel tekintettem rá. Mint említettem: sosem volt igazán a kedvenvem, de én is megkönnyeztem, ami hajnalban történt Roman távozását követően. Kijelenthetjük, hogy ez volt a Fenomén utolsó nagy csatája, és valamilyen szinten már a bevonulásnál leszűrhető volt mindez a tekintetén. Minden idők egyik legjobbja, az utolsó nagy veteránok egyike. Úgy távozott ahogy szeretett volna, és ami a legfontosabb: méltósággal, emelt fővel tette.

Köszönünk mindent, Undertaker!