Dean Ambrose interjú : Felkészülés a fenevad ellen

Kissé több, mint fél nap választja el élete legnagyszabásúbb mérkőzésétől, a Brock lesnar elleni No Holds Barred Street Fighttól, Dean Ambrose a közelgő összecsapásáról és felkészüléséről beszélt a napokban Ted Grubernek a Fansidedtól. Az interjú teljes szövege magyarul olvasható.

Ted Gruber (továbbiakban TG): “A WrestleMania 32 már a kapuban, most vasárnap Brock Lesnar lesz az ellenfeled egy “No Holds Barred” mérkőzésen. Az eddigi WrestleMania meccseid, amikben részt vettél rendre tag team vagy létrás küzdelmek voltak. Hogyan készülsz erre a nem egyszerűen Brock Lesnar elleni, de első egyéni mérkőzésedre egyaránt?”

Dean Ambrose (továbbiakban DA): “Összecsapni Lesnarral egészen más, mint azt tenni bárki mással a bolygón. Ő egyszerűen a természet egy furcsa fintora, egyben egy pusztító erő. Még egy konfrontáció is mérkőzésszintű vele. Összehasonlítva a Hell in a Cell, TLC, Last Man Standing meccstípusokkal, vagy bármi más őrültséggel, ez teljesen más. Amit képes művelni az emberrel, a(z mma – a ford.) szakértelmével, és az emberfeletti fizikumával, az a legbrutálisabb, ami csak történhet veled.

Az életemet próbálom a legteljesebbnek kitölteni. Egyszerűen így működök. Nincs fogalmad arról, milyen érzés élőnek lenni, amíg nem teszed ki magad a halál veszélyének. Így egész életemben mindig a legveszélyesebb meccseket kerestem, ezen keresésem pedig most talán véget ér, megtalálhattam a legveszélyesebbet.

A felkészülés tudatában nem hiszem, hogy lenne bármi, amit konkrétan tehetnél. Nem hiszem, hogy az emberek megértenék, hogy milyen mentális állapotban kell, hogy légy ahhoz, hogy kihívd Brockot egy Street Fightra. Százezer emberrel az arénában, és milliókkal a Networkről, ilyet még nem csináltam. Úgy kell nekilátnod, hogy csessze meg az egész, bármi történjék, hát történjen. Mindig is kezet fogtam a majdnem megégettem magam érzéssel. Számomra lehet, hogy egy hosszú este lesz, de lehet, hogy egy végső roham a tűzbe. Megeshet, hogy százezer ember szeme láttára fognak kivégezni engem, de legalább mókás lesz nézni. Ezek őrült forgatókönyvek, és már önmagukban felspannolnak, gondold csak végig. (Utalás Ambrose pankrációszemléletére, miszerint legyen az valóban szórakoztató, onnan már mindegy, hogy pontosan mi lesz a végkimenetel – a ford.)

Én készen állok a hét minden napján, ez vagyok én. Ő meg csak eszik, alszik, suplexel, majd ismétli, viszont én voltam a szervezet igáslova a múlt évben. Nem hogy pihenni, de edzeni sem volt időm, mivel folyamatosan a ringben voltam szétrúgatni a seggem minden egyes nap. Egy folytonos készenléti állapotban vagyok. Ütéseket kapni és adni, a különbség mindig csak a helyszín. Szóval bizonyos szemszögből ez is ugyan az lesz, mint amit minden nap csinálok.”

TG: “Ezzel a sérüléshullámmal, ami jelenleg sújtja a céget, főleg egy ilyen fontos időszakban, te voltál az néhányak közül az egyik, akikre a WWE univerzum különös figyelmet fordított, üzleti szempontból pedig olyasvalakivé nőttél, akire lehet számítani. Voltál már összehasonlítva a karrierje csúcsán lévő Mick Foleyval, Brian Pillmannel és még sokakkal, hogy csak kettőt mondjak. Van rajtad bármi fajta nyomás, hogy ekkora nevekkel párosítanak téged, vagy inkább csak megtisztelve érzed magad, hogy egy lapon említenek velük?”

DA: “Mindenki és állandóan hasonlítgat engem különféle emberekhez. Egyáltalán nem akarok senkire hasonlítani a mostaniak közül, de a régiek szerepét sem akartam soha. Nem próbálok meg utánozni másokat, másnak tettetni magam, nem akarok bárki más lenni, aki már volt itt korábban. Sok ütést osztok ki, szóval ilyenkor Stone Coldnak mondanak. Eszement sok fájdalmat bírok el, ezért máris Mick Foley vagyok. Szeretek üvölteni, és amúgy sem teszek cipzárt a számra, szóval akkor Terry Funk vagyok. Az emberek őrültnek és elmebetegnek hisznek, na akkor meg Brian Pillman vagyok. Persze, rendben van ez, de én a saját utamat járom. Mindössze magam akarok lenni. Ahogy a tükörbe nézek reggelente, tudom, hogy magamért teszem, amit teszem, és nem másért.

Szeretem azt hinni, hogy jó dolog az, hogy ennyi pozitív visszajelzést kapok az old school veteránoktól. Szerintem ők tudják, hogy én magam is egy elég old school srác vagyok, így az ő idejükben lévő pankrációra emlékeztetem őket.

Nagyon megtisztelő volt Terry Funktól, hogy egészen Philadelphiából leutazott ide, hogy azt a rövid promót leforgassuk. Amiket mondanak nekem csak megerősít abban, hogy saját magam vagyok, és nem az ő karrierjükből próbálok megélni. Nem mások kielégülésére csinálom amit csinálok. (Utalás a pankrációs eszközhasználatra pl., nem közönségimádat végett használja őket -a ford). Egyszerűen magamat adom.”

TG: “A Pajzs hatalmas áttörés volt számodra, mikor a felső istállóba debütáltál. Viszont egy csapatnak mindig is a fejlődésen, és az egység kialakításán van a hangsúly, nem igazán kap helyet az egyéni karakterfejlődés. Gondolod, hogy a felbomlás segítette a karaktered elmélyítését és történetmesélését?”

DA: “A Pajzs önmagában volt egy karakter. Egy háromfejű kutya. Néhány ponton megpróbáltuk egyénibb részekre osztani a dolgokat, más irányokba elmenni egymástól. A nap végére viszont beláttuk, hogy nem tudjuk jól megvalósítani. Úgy gondolom múlt évben, mikor Romannel alkottunk tag teamet, akkor már sikerült ezt véghezvinni, de mikor mindhárman együtt voltunk lehetetlen volt, mivel akkor nem volt mi, csak a háromfejű szörnyeteg. Persze pontosan ezért működött a Pajzs ennyire jól, az összetartás és az elválaszthatatlanság végett. Úgy érzem, minta egy emberöltője lett volna már.”

TG: “Közösségi média brutálisan beszippantotta magába a szervezetet. De téged képtelen volt, és mai napig ellenállsz annak, hogy bárminemű közösségi médiában részt vegyél. Fog ez az álláspontod valaha változni, vagy kitartasz amellett, hogy nem veszel részt egyikben sem?” (Ambrose mindössze twitter fiókkal rendelkezik, és oda is csak három bejegyzést írt, azt is a meg nem valósult 2012-es Foley elleni mérkőzése promózása végett tette, a facebook profilját, ahogy a többi pankrátorét, nem ő szerkeszti – a ford. )

DA: “Nem fog változni. Egyáltalán nem izgatnak a közösségi médiák. Ahogy a közösségi média, úgy én sem változok. Egyáltalán nem érdekelnek ezek a platformok.”

3 comments on “Dean Ambrose interjú : Felkészülés a fenevad ellen

  1. Ambrose ilyen ezt mindenki eszrevehette volna nekem Dean a kedvenc pankratorom szerintem jól áll neki az őrült stílus nem kell senkinek fikázni! !!!!!

    Kedvelés

  2. pfff hülyegyerek.Legendákhoz hasonlítják ami óriási megtiszteltetés,ez meg hisztizik h ő nem akar olyan lenni,ő más pfff sokat fogott fel ebből is..

    Kedvelés

    • Mondja is nem egyszer, hogy mekkora megtiszteltetés. Egyszerűen nem egy Foley 2.0 akar lenni, nem egy másolat, nem más árnyékából felnőni. Neki nincsenek itt rokonai, nincsen személyes lobbistája, nem aggatnak rá húsz évvel ezelőtti legendák ruháit, mint szerencsétlen The Ascensionra, hogy egy letűnt kor emlékei végett vigyék csak valamire. Itt egyszerűen arról van szó, hogy Jonathan Good a saját karakterével akar befutni, és nem máséval. Kalisto is pont ezzel küzd, őt rögtön Myterio kettőnek kiáltották ki, mert luchador, maszkos, és highflyer, nem jó érzés, csak visszaveti az embert. Ambrose csak letisztázta, hogy fasza ez, mert megtisztelő, de nem kell túlerőltetni a dolgot, mert hosszútávon visszaüt.

      Kedvelés

Vélemény?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s